Magamról
Kozák Imre vagyok.
Az autó, a maga valóságában — az utazás benne, a járművek és a hozzájuk tartozó élmények, hangok és illatok — már egészen kisgyermekkorom óta érdekel és foglalkoztat. Érdekelt, mitől megy, mi az a hang, amit hallok, amikor elmegy előttem, és irigykedve néztem az utasokat benne, főleg, ha egy hasonló korú kis lurkó volt az utas.
Csodálattal nézegettem a felnőtteket, ahogy vezetik azokat a nagy, zajos, zörgő, számomra mégis vonzó eszközöket, amelyekhez közel kerültem. Órákig el tudtam nézelődni a forgalomban, figyelve az autókat, hogyan jönnek-mennek, indulnak, kanyarodnak, megállnak — szóval, közlekedtek. Türelmetlenül vártam, mikor leszek már olyan nagy, hogy én is elvezethessek egy ilyen csodát.
Erre azért pár évet még várnom kellett. Aztán eljött ez az idő is. A lehető legkorábban, amikor abban az időben lehetett, megszereztem az első jogosítványomat. Nem voltam még 17 éves. Akkor még ilyen létezett. Azért írom, hogy az első jogosítvány, mert az egy B kategóriás hivatásos jogsi volt.
Az évek során gyorsan sorra megszereztem az A, C, D és E kategóriákat is. Most tele van a jogosítványom — az összes kategória megvan benne.
Azóta folyamatosan vezetek. Különböző járműveket: személyautót, teherautót, motorkerékpárt — mindent, amit motor hajt. Számításaim szerint közel kétmillió kilométert vezettem eddig.
Szakmai végzettségeimről
Középfokú közlekedésgépészként végeztem, és ezzel egyidejűleg autószerelői szakmunkás végzettséget is szereztem. Csaknem egy évig dolgoztam is autószerelőként, de aztán úgy éreztem, vár rám az út.
Néhány év és sok-sok levezetett kilométer után megszereztem a vezetési rutinom alapjait.
A ’80-as évek végén az a gondolat kerített hatalmába, hogy ezt a tudást és tapasztalatot jó lenne másoknak is átadni. Jelentkeztem az akkori legnagyobb gépjárművezető-képzéssel foglalkozó szervezet, az MHSZ emelt szintű gépjármű-szakoktatói képzésére.
Ennek elvégzésével szakmai jogosultságot és lehetőséget szereztem arra, hogy tanulóvezető-képzéssel foglalkozzam, mint gyakorlati gépjárművezető-oktató.
Az itt töltött időszak alatt rengeteg tanulóm volt mindenféle korosztályból, és büszkén állíthatom, hogy munkám eredményeként legnagyobb részük az első vizsgalehetőségen megfelelt, és jogosítványt szerzett.
Később az utam másfelé kanyarodott, más szakmai területen találtam kihívást, de minden időszakomban sok-sok kilométert vezettem, rengeteg időt töltöttem a közlekedésben — gyakorlatilag baleset nélkül.
A régi hivatás iránti elhivatottságot újra érezve most azoknak a jogosítvánnyal rendelkezőknek szeretnék segíteni, akik ezt igénylik, és megtisztelnek bizalmukkal.